2023 novemberében készült egy interjú a hűséges gyülekezeti tagjaink egyikével a személyes történetéről és a Gyülekezetről. Azóta folytatódott a története, de azt talán majd később írjuk meg…
Hogyan kerültél a Korallba?
Egy krízisszállón unatkoztam 2021 elején, és egyik vasárnap kérdeztem két sráctól, hogy hova kéne elmenni – valahova kimozdulni sétálni. Az egyikük azt mondta: “Gyere el a Korallba, van egy kis istentisztelet, utána kajaosztás, kávét is lehet inni stb.” Elmentünk. Michelünk eleve kedvesen fogadott a feleségével, és
olyan igéről volt szó, ami nagyon bennem maradt, megfogott. Így aztán mentem a következő alkalomra is, meg az azután következőre is, féléven keresztül.
Mindenkivel összehaverkodtam, Michellel különösképp, talán mert két lökött vonzza egymást. Egyszer Michelnek elszakadt pár húrja a gitárján, és az égegyadta világon sehol nem volt póthúr, úgyhogy három vagy mennyi húron gitározott. Az nagyon tetszett. Szóval megtaláltuk a közös hangot. Ő nagyon sokat segített morálisan is, anyagilag is, mindenféleképpen, hogy az ember kikerüljön a béka feneke alól.
Aztán augusztusban mondta, hogy mi lenne, ha bemerítkeznék, mondtam “Miért ne?” De akkor még nem éreztem a súlyát.
Egy évre rá bemerítettek. Akkor nagyon megérintett Krisztus is, az Úr is, a Szent Szellem is. Mellbevágás volt, elég keményen. Pozitívan készültem ki. Végigbömböltem a kijövetelt a medencéből. Most már nevetek rajta, de akkor nagyon erőteljes volt, mert tudtam, hogy innentől újjászületek.
Hogyan erősödött tovább az Istennel való kapcsolatod?
Korábban sokat ittam. Sokan mondják, hogy szociálisan isznak. Túlmagyarázzák. Én azt tudom, hogy a szüleim is ittak, szerintem onnan is van belőlem, meg én is el akartam menni bulizni, inni. Akkor úgy éreztem, hogy az hű de frankó, meg hű de csodálatos. És nem állt mögöttem senki, aki segítse, hogy komolyabb életet éljek, egyedül voltam. De nem akarom másra fogni. A szüleim meghaltak, hirtelen sok pénz esett le, amikor 18 éves lettem. Mit csinál a 18 éves gyerek? Könnyen jött, könnyen ment… Akkor kellett volna a Korall, akkor biztos, hogy máshogy alakul az életem.
A bemerítésem után Michel mondta, hogy próbáljam meg a Dömösi Rehabot (Kékkereszt). Dömöst mindenkinek ajánlom, annak is, aki nem is iszik, csak hitmélyítésre akar menni. Fantasztikus emberek vannak ott, akik tanítanak, fantasztikus a légkör, és nagyon, nagyon lehet érezni, hogy ott van az Úr, Aki segít. Kézzelfoghatóan lehet érezni.
Mindig is hittem, hogy van valami Fölsőbb Valaki, de régen nem éreztem úgy, hogy mindent meg lehetne Vele beszélni. Ezt inkább hülyeségnek, csak a felnőttek nagy mesekönyvének gondoltam. Most már olyan nekem Isten, mint egy pásztor: Ő terelget minket a normális út felé.
Dömös óta én mindig úgy feküdtem le, hogy ha nem imádkoztam, nem köszöntem meg a napot, akkor úgy éreztem, mintha megpaskolnák a hátamat: “Ejj, te Laci, valamit elfelejtettél!”
Aztán ha imádkoztam, onnantól minden jó volt, minden sikerült. Ezt a hátbabökést éreztem régebben is, hogy valami hiányzik, csak akkor még nem tulajdonítottam jelentőséget a dolognak. Aztán Zsófi, a dömösi lelkész elmagyarázta, hogy azért szokott az Úr olyanokat csinálni, hogy így megveregeti az ember vállát… Sokat lehetett ott tanulni.
Hogyan van jelen a Korall azóta az életedben?
Amikor visszajöttem Dömösről, akkor úgy akart segíteni Michel rajtam, hogy elkerüljek Siklósra egy másik rehabra, de nem sikerült az egészségi állapotom miatt. Mert ott napi 4 óra munkaterápia van, az orvos nem vállalta a felelősséget értem.
Szóval engem nagyon segített, a mai napig nagyon segít a Gyülekezet. Mióta ide járok, nem vagyok olyan idegbajos. Már le tudom reagálni a butaságot valamennyire.
Nyugodtabb, megfontoltabb, okosabb vagyok, tisztábban látok dolgokat. Nyugodtabban tudom várni is a dolgokat, például most idegbajos lennék már, hogy mikor jön meg a határozat, amire várok. Most azért nyugodt lélekkel tudok várni. Majd úgyis segít rajtam.
Csak elküldik már, és sikerülni fog valami. Mert eddig nem sok minden sikerült.
Miért ajánlod másoknak is a Korallt?
Úgy érzem, ez a Gyülekezet egy nagyon jó hely. Itt jó mindig, megnyugtató. Én legalábbis mindig örömmel megyek. Pont itt jó nekem.
Egy istentisztelet lelkileg úgy rendesen rendbeteszi az embert. Igehirdetéskor – mert annyira még jó a fejem – el szoktam raktározni, hogy melyik igéből volt, hazajövök, aztán elolvasom újból.
Meg az is jó, amikor jönnek a hollandok meg más külföldiek zenélgetni. Olyan jópofák és kedvesek, feldobják a légkört.
Csak nekem úgy kevésnek tűnik ez a csak vasárnap. Én több bibliaórát, egyfajta együtt zenélést csinálnék.
Most járok egy másik gyülekezet alkalmaira is, de a
Micheléket biztos, hogy nem hagyom el, mert az a családom. Mert akár ha Jani van, akár ha Michel, akár ha David, akkor is tök jó odajönni. Mindenki megöleli egymást, mindenki örül mindenkinek.
Nincs az a távolságtartás, megy a hülyéskedés Michellel, főleg Michel2-vel, ő elhagyhatatlan a Korall Gyülekezetből. Aki marha rosszkedvűen, nyűgösen jön be, az ha 3,5 másodpercet beszél a Michel2-vel, már röhög!
Mi az álmod most a jövődre nézve?
Az álmom az lenne, hogy egy normális életet éljek, kiegyensúlyozottabban, és tudjak segíteni másokon. Akármiben. Például elmennék kórházba látogatni embereket. Vagy elmennék gyerekekhez – nagyon szeretem a gyerekeket. Tehát vannak elképzeléseim. Tartanék én is ilyen biblia beszélgetést vagy hasonlót. Segítenék kaját osztani. Szóval önkénteskednék.
Ha a Gyülekezet Krisztus teste, akkor én kéz lennék. Mert a kézzel lehet adni, csinálni dolgokat, alkotni.
Annyira értelmesnek nem érzem magam, hogy én gondolkodjak. Inkább tevőleges akarok lenni.
Mit gondolsz, miért éri meg támogatni a Korallt?
Szerintem azért érdemes a Korall Gyülekezetet támogatni, mert ők pont az egyik legnehezebb embercsoporttal foglalkoznak, a hajléktalanokkal. Ráadásul sokszor azokkal a hajléktalanokkal, akiknek már más kiútjuk nincsen, csak a piálás. A Michelék, ahogy elfigyelem, megpróbálnak minél több embert kihozni a… tudjuk miből. Próbálnak abból várat építeni. Velem sikerrel, de van, akivel nem nagyon, mégis megpróbálják.
Ha valakinek valami lelki gondja van, odamegy alkalom után Michelékhez, simán imádkoznak érte. Vagy bármiben segítenek.
És örülnék, ha eljönnének nem haléktalanok is a Gyülekezetbe megnézni. El lehetne velük beszélgetni! Ez csak természetes, és én állok is elébe! Legalább ők is tudnák, hogy nem egy leányálom a helyzetünk, bár sokszor az embernek a maga hibája, de jó ha belelátnak.
Szóval aki többet akar tudni a Korallról, az egyik vasárnap jöjjön el, nézze meg, hogy milyen jó bulik szoktak lenni! Mert ott nem sírnak az emberek, hanem mosolyognak, röhögnek, ökörködnek. Ha kell, akkor viszont komolyan odafigyelnek az igehirdetésre.
Én legalábbis szeretettel várnám az érdeklődőket. Legalább meglátnák, hogy nem csak negítív oldala van a hajléktalan embereknek, hanem pozitív is. Lehet, hogy kellemes csalódás lenne meglátni, hogy aztabetyárját, van ilyen hajléktalan is?!
2023 novembere